Nemsokára négy éves lesz a fiam, így most már egy jó ideje érdeklik azok a könyvek amelyek ismeretterjesztőek. Le is ültünk a minap olvasni az Esőerdő állatai címűt. Pompás illusztrációk, érzékenyítő adatok és néhány érdekes tény az állatok életéről. Az esti altatás előtt szoktunk a legtöbbet olvasni, én ilyenkor rendszerint már nagyon fáradt vagyok, talán ennek is betudható a dolog, mégis ahogyan a lajhárhoz lapoztunk néhány érdekes, és megmosolyogtató összefüggést véltem felfedezni az anyaság és a lajhárok között. Íme:

Ledöbbentem. 18 óra? Akkor hirtelen belegondoltam, hogy lehet, hogy én egyhuzamban 4-et sem fogok reggelig. Talán összesen. Na jó, összesen lehet, hogy a 6 is meg lesz. A kistesónál még nem állt be a rend az alvás terén… De hogy 18? Azért ennyit nem tudnék egyébként sem, de kedves Anyák! Sorstársaim! Kecsegtető a gondolat nem?! De nem csak ezért tudtam szimpatizálni a lajhár-léttel…

Azért a zuhanyzásra sikerül időt kerítenem, de a hajmosás már kényesebb kérdés…Ha jut rá idő, akkor is a rapid verzió lép életbe. Sampon, balzsam, törölközés után egy kis hajfény spré, s ha szerencsés napom van, hajszárítás után a hajolaj is belefér. Azzal vigasztalom magam, hogy legalább ezek közül minden a kedvenc francia márkámból való. De hajat mosni azért néha mégis kell, szépnek, csinosnak, illatosnak lenni jó érzés. Bezzeg a lajhárok… jól elvannak a zöldes nyálkás bevonatukkal is…

Az emberbébi – történetesen a sajátjaim – a nyakamba-, a lábamba-, a hátamra-, a hajamba-, az arcomba kapaszkodva biztonságban érzik magukat. És így lesz egy szimpla bevásárlás után olyan érzésem, mintha maratont futottam volna. Az egyiket magamra kötözve, a másikat a bevásárlókocsiban tolva járom végig az áruházat – így az amúgy is megpakolt kocsi egész pontosan 17 kilóval lesz nehezebb. Napi edzés letudva…Végezetül:

És akkor a vigasz mindebben, hogy bármi történjék is, a lajhár nem esik le. Képes tartani a kicsinyét, közben erősen kapaszkodni és védeni őt. Anyaként talán nem alszunk 18 órát. Nem zöldes és nyálkás a hajunk, mert azért sikerül néha azt is megmosni. Belénk kapaszkodnak, mert mi vagyunk a védelmet nyújtó biztos pont, s közben tartjuk magunkat is, mert elég erősen kapaszkodunk. Mikor mibe. A férjünkbe, a legjobb barátnőnkbe, a testvérünkbe, a kedvenc sorozatunkba, egy jó zenébe, a reggeli kávéba, és mindemellett önmagunkba. Saját magunkba vetett hitünk segít felkelni éjszaka, segít a bevásárlásban, a rendrakásban, a főzésben, mert tudjuk, hogy elég erősek vagyunk ahhoz, hogy ezeket mind és még ennél többet is elvégezzünk. Aki anya tudja, hogy leírhatatlan a mosoly, amelyet a reggeli ébredéskor kapok, az érzés, hogy jókat nevetnek a vicceimen és az, amikor csak egy egyszerű krumplileves után is azt mondják: „Ez isteni finom volt!” Az anyaság minden nehézségével együtt számomra a kitartásról szól, mert a rengeteg szeretet, amelyet a családomtól kapok újra és újra motivál, hogy még erősebben kapaszkodjak. És talán a lajhárok is így vannak ezzel, csak mi egy kicsit jobbak vagyunk, mert a kevés alvás mellett még a hajunkat is megmossuk!

2021. 10. 13.

A AMIT AZ ANYASÁGRÓL ÉS A LAJHÁROKRÓL MEGTANULTAM bejegyzés először Meseműhely-én jelent meg.