Neked is van egy 6-7 év közötti gyermeked, akinek szülinapi partit szeretnél rendezni, de nem tudod, hogyan kezdj hozzá? Esetlegesen attól is tartasz, hogy a gyerekek túl nagy zsivalyt csapnak, ezért inkább játszóházban gondolkozol?
Nekem is voltak kétségeim, de javaslom Neked, hogy vágj bele és varázsolj egy szuper szülinapot! Segítek!
10 éve folyamatosan tanulok és dolgozom a pedagógia tudományában. Szívügyem a beszédindítás, valamint a részképességek koncentrált fejlesztése életkorhoz és egyéni fejlődési állapothoz igazodva.
Ennek a bulinak a felépítésében olyan játékokat találsz, amelyek kihívást jelentenek a 6-7 éves korosztály számára, gondolkodtatóak, mégis izgalmasak, szórakoztatóak. Ha készen állsz arra, hogy egy kb 60 perces kreatív időtöltést csalj a partiba, tarts velem!
Ennek a bulinak a tematikája az űr. Válassz egy olyan helységet a lakásban, amit az alábbiakban leírt eszközökkel be tudsz rendezni, jól besötétíthető, valamint egy körben ülve a buli összes résztvevője kényelmesen elfér majd. (Én 8 főnek tartottam meg ezt a zsúrt).

Amire szükséged lesz:
• Különböző fényforrások, égősorok, éjjeli fények, lámpás
• Elemlámpák
• UV fény és UV toll – papír-írószerben beszerezhető toll. Csak akkor láthatjuk mit írtunk vele, ha UV lámpával megvilágítjuk.
• Egy magasabb falú tál
• Megtörésre világító karkötők
• Csipeszek
• Néhány tompa végű csavar
• Egy űr témájú, 100 oldalasnál hosszabb könyv
• Annyi befőttesüveg ahány gyermek érkezik
• Ecsetek, fülpiszkálók a festéshez
• Hobbi boltban kapható sötétben világító festék
• Minden mást a webshopban letölthető anyagban megtalálsz! 🙂

Jó szórakozást!

Fogarassy Nikolett

2023. 11. 23.

A „-Anya, ugye átjöhetnek a többiek?” Neked mi a válaszod? bejegyzés először Meseműhely-én jelent meg.

Mit meséljek? Hogyan meséljek? Mikor meséljek?

Ehhez hasonló kérdések talán mindannyiunkban felmerülnek, amikor kisgyermeket nevelünk. Szülőtársaink körében azt hiszem kijelenthető, hogy a mese mindenki számára érték, melyet gyermekével feltétlenül megosztana, arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy ezt ki hogyan képzeli el. A következőkben felsorakoztatok néhány véleményt és azt, hogy mi a tudomány válasza minderre.

Valóban a szülői kreativitás kérdése ez?

Kádár Annamária azt mondja, a gyermekek 2 és 4 éves koruk között a legjobban azokat a meséket kedvelik, amelyek róluk szólnak, melyben igazából semmi egyebet nem kell tennünk, mint elmesélni azt, mi történt velük aznap. Saját gyermekünkkel is az a tapasztalatunk, hogy a reggeltől estig tartó tevékenységeink felsorolása nyugtatóan hatott, álomba szenderítő hatásával szinte elringatta a gyermeket. Ha egészen kicsi, tehát a fenti korosztályról van szó, akkor valóban könnyű a dolgunk, hiszen ez a fajta mese egy ilyen idős gyermeknek tökéletesen kielégítő.

Habár a mesék világa nagyobb gyermekek esetében már jóval színesebb, és igénylik is a bonyolultabb, hosszabb történeteket, biztosak lehetünk benne, hogy egy szülő fejből mondott meséje a saját gyermeke számára éppen eléggé kreatív és kellőképpen kacifántos – hiszen úgy a jó, a tökéletes, ahogy anya vagy apa mondja.

A gyermek fogantatásától kezdve kompetens és befogadó emberi lény, ezáltal elképesztő módon képes alkalmazkodni a környezetéhez. Ezt a képességét pedig a mesélés során is érdemes figyelembe vennünk. Kutatással alátámasztott, hogy már az egészen pici babák is érzékenységet mutatnak a mesehallgatásra, hiszen a szülőtől érkező kommunikációs jegyek azt az ingert közvetítik a gyermek felé, hogy most valami új információ fog érkezni.

Másképp szólunk a gyermekhez, amikor mesélünk, más szókészletet, hangsúlyokat és ritmust használunk, miközben mi magunk is belehelyezkedünk a mesélő szerepébe, ő pedig észleli, érzékeli, hogy itt valami fantasztikus történik. Erre a figyelemre és kapcsolatra alapozva fejlődés érhető el: a gyermek megismerkedik anyanyelve ritmikájával, szülei arcával és az azon tükröződő érzelmekkel, melyeket ő maga is átél. A mesélést tehát nem lehet túl korán elkezdeni.

Mi állhat ennek a hátterében? 

Nyitrai Ágnes szerint a mesehallgatás koncentrált figyelmet tesz lehetővé, mely közben a hallottak értelmezése történik. Ez a fajta figyelem, a történések megértése, a szülő összefüggő mondatainak belső képpé alakítása tulajdonképpen a szövegértési képesség előszobája is, melynek főként iskolás korában veszi majd hasznát a gyermek.

Figyelni és közben egy másik tevékenységet végezni nem is olyan egyszerű feladat, főként egy óvodás korú kisgyermek számára. Elfogadással és türelemmel legyünk anyaként ebben a folyamatban, mindig örüljünk, ha a gyermek figyeli a mesét. A példából jól látható, hogy a mese helyet követel magának. Akár az asztal mellett, akár séta közben, vagy az esti altatás előtt kezdünk mesélni, vegyük figyelembe, hogy ezáltal a folyamat lassabb, de ugyanakkor meghittebb, bensőségesebb lesz.

Bruno Bettelheim amellett érvel, hogy az egészen kicsi gyermekeket sem kell megkímélni a mesei gonosztól. A kisgyermek számára ez egy lehetőség arra, hogy az életében lévő valóságos negatív érzelmeket, indulatokat egy elképzelt világban, számára elérhető és biztonságos módon levezesse, feldolgozza.

A könyvből, vagy élőszóban mesélt mese nem szembesíti a gyermeket túl erőteljesen a félelmetes szereplőkkel vagy eseményekkel, annyit fogad be belőle, amennyit tud, amennyire képes, s amihez kapcsolódni tud saját élményei alapján is.

Meglátásunk szerint  a népmesékkel kapcsolatos szakirodalmi tények vitathatatlanok, hasznosságuk és fejlődést segítő szerepük megkérdőjelezhetetlen. A népmesei szófordulatok, kifejezések, hagyományok megjelenése a gyermek kulturális fejlődéséhez hozzájárulnak. Lényeges viszont az is, hogy a tanulságos kortárs mesék is ugyanúgy vonzóak a gyermek számára mindaddig, amíg olyan kérdéskört járnak körül, amely a gyermeket foglalkoztatja, amelyhez kapcsolódni tud. És hogy mitől jó egy mese? Attól, ha azt fogalmazza meg értékként, amelyet a szülő saját maga is át szeretne adni gyermekének. Így válik igazi eszközzé, segítőtárssá, a legjobb partnerré a gyermeknevelésben.

Felhasznált irodalom:

Bettelheim, B: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest, 2011, Corvina Kiadó.

Kádár A. (2012) Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Nyitrai Á. (2016). Mese és mesélés. Iskolakultúra, 26(4), 75-83.

Papp, M., & Ivaskó, L. (2017). Hogyan meséljünk? A mesemondás mint természetes pedagógiai eszköz.

A MESÉKKEL KAPCSOLATOS TÉVHITEK ÉS SZOKÁSOK bejegyzés először Meseműhely-én jelent meg.