Mit meséljek? Hogyan meséljek? Mikor meséljek?

Ehhez hasonló kérdések talán mindannyiunkban felmerülnek, amikor kisgyermeket nevelünk. Szülőtársaink körében azt hiszem kijelenthető, hogy a mese mindenki számára érték, melyet gyermekével feltétlenül megosztana, arról viszont már megoszlanak a vélemények, hogy ezt ki hogyan képzeli el. A következőkben felsorakoztatok néhány véleményt és azt, hogy mi a tudomány válasza minderre.

Én úgy érzem nem vagyok elég kreatív ahhoz, hogy meséket találjak ki fejből.”

(2,5 éves kislány édesanyja)

Valóban a szülői kreativitás kérdése ez?

Kádár Annamária azt mondja, a gyermekek 2 és 4 éves koruk között a legjobban azokat a meséket kedvelik, amelyek róluk szólnak, melyben igazából semmi egyebet nem kell tennünk, mint elmesélni azt, mi történt velük aznap. Saját gyermekünkkel is az a tapasztalatunk, hogy a reggeltől estig tartó tevékenységeink felsorolása nyugtatóan hatott, álomba szenderítő hatásával szinte elringatta a gyermeket. Ha egészen kicsi, tehát a fenti korosztályról van szó, akkor valóban könnyű a dolgunk, hiszen ez a fajta mese egy ilyen idős gyermeknek tökéletesen kielégítő.

Habár a mesék világa nagyobb gyermekek esetében már jóval színesebb, és igénylik is a bonyolultabb, hosszabb történeteket, biztosak lehetünk benne, hogy egy szülő fejből mondott meséje a saját gyermeke számára éppen eléggé kreatív és kellőképpen kacifántos – hiszen úgy a jó, a tökéletes, ahogy anya vagy apa mondja.

Mi még ehhez kicsik vagyunk.”

(3 hónapos kisfiú édesanyja)

A gyermek fogantatásától kezdve kompetens és befogadó emberi lény, ezáltal elképesztő módon képes alkalmazkodni a környezetéhez. Ezt a képességét pedig a mesélés során is érdemes figyelembe vennünk. Kutatással alátámasztott, hogy már az egészen pici babák is érzékenységet mutatnak a mesehallgatásra, hiszen a szülőtől érkező kommunikációs jegyek azt az ingert közvetítik a gyermek felé, hogy most valami új információ fog érkezni.

Másképp szólunk a gyermekhez, amikor mesélünk, más szókészletet, hangsúlyokat és ritmust használunk, miközben mi magunk is belehelyezkedünk a mesélő szerepébe, ő pedig észleli, érzékeli, hogy itt valami fantasztikus történik. Erre a figyelemre és kapcsolatra alapozva fejlődés érhető el: a gyermek megismerkedik anyanyelve ritmikájával, szülei arcával és az azon tükröződő érzelmekkel, melyeket ő maga is átél. A mesélést tehát nem lehet túl korán elkezdeni.

Ha az asztalnál mesélek a kisfiamnak, akkor túl sokáig eszik.”

(3 éves kisfiú édesanyja)

Mi állhat ennek a hátterében? 

Nyitrai Ágnes szerint a mesehallgatás koncentrált figyelmet tesz lehetővé, mely közben a hallottak értelmezése történik. Ez a fajta figyelem, a történések megértése, a szülő összefüggő mondatainak belső képpé alakítása tulajdonképpen a szövegértési képesség előszobája is, melynek főként iskolás korában veszi majd hasznát a gyermek.

Figyelni és közben egy másik tevékenységet végezni nem is olyan egyszerű feladat, főként egy óvodás korú kisgyermek számára. Elfogadással és türelemmel legyünk anyaként ebben a folyamatban, mindig örüljünk, ha a gyermek figyeli a mesét. A példából jól látható, hogy a mese helyet követel magának. Akár az asztal mellett, akár séta közben, vagy az esti altatás előtt kezdünk mesélni, vegyük figyelembe, hogy ezáltal a folyamat lassabb, de ugyanakkor meghittebb, bensőségesebb lesz.

“Nem mesélek a gyermekemnek olyan történeteket, amelyben van félelmetes, vagy gonosz szereplő.”

(3 éves kislány édesanyja)

Bruno Bettelheim amellett érvel, hogy az egészen kicsi gyermekeket sem kell megkímélni a mesei gonosztól. A kisgyermek számára ez egy lehetőség arra, hogy az életében lévő valóságos negatív érzelmeket, indulatokat egy elképzelt világban, számára elérhető és biztonságos módon levezesse, feldolgozza.

A könyvből, vagy élőszóban mesélt mese nem szembesíti a gyermeket túl erőteljesen a félelmetes szereplőkkel vagy eseményekkel, annyit fogad be belőle, amennyit tud, amennyire képes, s amihez kapcsolódni tud saját élményei alapján is.

Ti milyen meséket ajánlotok?”

(2 éves kisfiú édesanyja)

Meglátásunk szerint  a népmesékkel kapcsolatos szakirodalmi tények vitathatatlanok, hasznosságuk és fejlődést segítő szerepük megkérdőjelezhetetlen. A népmesei szófordulatok, kifejezések, hagyományok megjelenése a gyermek kulturális fejlődéséhez hozzájárulnak. Lényeges viszont az is, hogy a tanulságos kortárs mesék is ugyanúgy vonzóak a gyermek számára mindaddig, amíg olyan kérdéskört járnak körül, amely a gyermeket foglalkoztatja, amelyhez kapcsolódni tud. És hogy mitől jó egy mese? Attól, ha azt fogalmazza meg értékként, amelyet a szülő saját maga is át szeretne adni gyermekének. Így válik igazi eszközzé, segítőtárssá, a legjobb partnerré a gyermeknevelésben.

Felhasznált irodalom:

Bettelheim, B: A mese bűvölete és a bontakozó gyermeki lélek. Budapest, 2011, Corvina Kiadó.

Kádár A. (2012) Mesepszichológia – Az érzelmi intelligencia fejlesztése gyermekkorban. Budapest: Kulcslyuk Kiadó Kft.

Nyitrai Á. (2016). Mese és mesélés. Iskolakultúra, 26(4), 75-83.

Papp, M., & Ivaskó, L. (2017). Hogyan meséljünk? A mesemondás mint természetes pedagógiai eszköz.