Mindenek előtt tisztázásképpen a hátrányos helyzet és a halmozottan hátrányos helyzet törvényi meghatározása az 1997. évi XXXI. törvény 67/A. § alapján: hátrányos helyzetű az a gyermek, akinek a szülője legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezik, munkanélküli, vagy olyan lakókörnyezetben él, ahol az egészséges fejlődéshez kevéssé biztosítottak a feltétek, esetleg szegregátumban lakik. 

Halmozottan hátrányos helyzetű pedig az a gyermek, akinél az előző bekezdésben felsorolt tényezők közül legalább kettő fennáll, esetleg nevelésbe vett gyermek, vagy utógondozói ellátásban részesülő fiatal felnőtt.

Pedagógiai pályámat 2010-ben kezdtem a Miskolci Egyetem Tanárképző Intézetében, ahol megismerkedtem jó néhány elhivatott, elkötelezett pedagógussal, akik a szakma sava-borsát tanították meg nekünk javarészt empirikus módszerekkel. A saját szemünkkel láttunk a terepen tett látogatásaink alkalmával sikert és kudarcokat, szegénységet és gazdagságot, vidámságot és keserűséget. 2021-et írunk, de a mai napig felnézek az egykori oktatóimra, kitartásuk, bátorságuk és tenni akarásuk még most is motivál a munkavégzésem során.

Az egyetemi éveim kezdetén az egyik első fogalom amit megtanultunk a hátrányos helyzet fogalma volt. Az egyik oktatónk azt mondta, hogy a HH (hátrányos helyzet) és a HHH (halmozottan hátrányos helyzet) fogalmán túl errefelé bizony HHHH-ról is beszélünk, ez pedig a hihetetlenül halmozottan hátrányos helyzetet jelenti. Ez csak amolyan vicc akart lenni, de ahogy a mondás is tartja minden viccnek a fele igaz. Hát ez sajnos egészen igaz volt.

A Sajókazán tett látogatás a Dr. Ámbédkar Iskola kapcsán, vagy a Berettyóújfalun látott iskola felnyitották a szemünket a hátrányos helyzetet illetően. Attól fogva már mi is használtuk a 4H fogalmát és egyáltalán nem viccnek szántuk.

Amikor a mesterképzést végeztem Budapesten neveléstudományi mesterszakon, akkor nem csak fizikai értelemben szakadtam ki Miskolcról és környékéről, hanem az ott kapott szemlélet, tudás és fogalmi rendszer is kicsit átalakult körülöttem. A csoporttársaim olyan könnyedséggel vették a szájukra a hátrányos helyzet kifejezést a legkülönfélébb kontextusokban, hogy már sokszor bántotta a fülemet valahányszor meghallottam. Már nem tudok idézni a mondataikból, de sokszor az volt a benyomásom, hogy hátrányos helyzetűnek tekintik egyesek azokat, akik egy kicsit szegények, úgymond vidéken laknak, esetleg cigányok. Néhányszor adódott alkalmam mesélni a tapasztalataimról, arról, hogy milyen érzés volt látni a szakadt ruhás, koszos arcú, rövid, kócos hajú kislányokat mezítláb játszani az udvaron, akiknek azért vágták le a haját, mert tetvesek voltak, vagy milyen volt látni azokat a házakat sorban egymás mellett, ahol sem ajtó sem ablak nem volt, néhol egy darab ronggyal pótolták az üresen tátongó helyüket, vagy amikor elmesélik, hogy sem villany,  sem víz, de még bútor sincs a házakban ahol laknak. Aki nem látta, nem tudja elképzelni sem, hiába a sok beszámoló, s ha nem látta átérezni és megérteni sem tudja, hogy ők bizony a pedagógiai szakma részesei, mert a tankötelesek azért járnak iskolába. Ők azok akik tényleg nevetnek amikor a 4H-ról beszélek, mert azt hiszik ez csak olyan borsodi tanárvicc.

L. Ritók Nóra A Nyomor széle nevezetű blogjában igazán szemléletes módon írja le életük történéseit Berettyóújfaluban. A grafikus, blogger, és az Igazgyöngy Alapítvány vezetőjeként azok közé a hős pedagógusok közé tartozik, akik változást, fejlődést, élhető körülményeket szeretnének a saját térségükben, s ezért aktívan is tesznek. A magam részéről az adóm egy százalékát minden évben az Alapítványuknak adom, volt Tanárképzős hallgatóként a személyes látogatásom után nem is tehetnék másként.

A hátrányos helyzet témája tehát igen összetett, s talán a legtöbb amit tehetek az az, hogy komolyan veszem a jelentőségét annak, hogy én láttam ezeket a helyeket, s amikor a lehetőség adja elmesélem másoknak is, hogy én mit tudok a hátrányos helyzetről.

Fogarassy Nikolett

2021.10.13.